2010. április 24., szombat

Breakfast, Lunch, Dinner

A mai nap is úgy telt mint a többi. Felkeltem reggel, beszéltem a családdal - mert ugye ilyenkor lehet "emberi időben" elérni a családot - majd lementem elfogyasztani a szokásos "continental breakfast" reggelit. Ez nem más mint pirítós kenyér vajjal és jam-el, kis kör alakú - talán kukoricás - félbevágott zsömléhez hasonló pékárú sajtkrémmel, valamint gyümölcssaláta mindenféle jófajta déligyümölccsel. Megmondom őszintén, hogy ez a fajta reggeli arra jó, ha az ember egy-két éjszakát tölt a hotelban, azonban az ötödik nap után kicsit kezd megcsömörleni tőle az ember. De sebaj, marad a jól bevált kész szendvics a Walmart-ból $2.98-ért. Ma is találtam egy "olasz mix"-et, ami úgy néz ki, hogy egy hosszában félbevágott hotdog-kifli, benne centi vastag olasz felvágott, sajt és saláta. Nem túl fantáziadús, de éhhalál és kóros pénztárcasoványság ellen tökéletes, hiszen két vacsorát kitesz.
Ebédre van jól bejáratott "homestyle chicken & shells". Mikor először ettem, a biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy a shells ugye a tésztát jelenti a levesben, ugyanis irtózom mindenféle tengeri herkentyűtől. Mikor kihozták a levest, kellemes meglepetéssel nyugtáztam, hogy kísértetiesen hasonlít édesanyám húslevesére, azzal a különbséggel, hogy itt sós kekszet adnak mellé, nem kenyeret. "B terv" gyanánt kapható még cézár saláta, ami akkora adag $9-ért, hogy alig bírja megenni az ember, valamint fej nagyságú "hyatt place charburger", fél kiló chips-el, amit ha megeszik az ember, garantáltan nem kell ennie vacsorát.
Mindezeken felül, az Amerikában ragadt hazánk fiának túlélőkészletéből nem hiányozhat a Nutri-Grain elnevezésű, mennyei ízű csemege, mely a Target-ben $2.50-ért kapható, csak most!

2010. április 23., péntek

Seattle's Best

Üdvözlet kedves olvasó.

Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy végre blog írására adtam a fejem.
A sors úgy hozta, hogy két üzleti út között sikeresen kinnt ragadtam az Egyesült Államokban. Múlt vasárnap mentem volna haza kis családomhoz, de az Izlandi, kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán keresztül húzta a számításaimat. Jelenleg Minnesota államban, Minneapolisban tengetem a napjaimat egy reptérhez közeli hotelban. Mindig is szerettem volna több idő tölteni a "szabadság földjén", a filmekből jól ismert Amerikában. Most végre van időm közelebbről is szemügyre venni az itteni életet.
Ha az ember több időt tölt itt, rájön, hogy sok mindent másképp csinálnak. Sokkal ésszerűbben és logikusabban mint Európában. Lássunk egy példát: a kávé. Ízléses papírpohárban, "utazós" tetővel és egy kis darab kartonpapírral, amit a pohárra húzva nem égeti szét a kezünket a felforrósodott pohár.



A hotel a reptér mellett van, ami azt eredményezi, hogy a leszálló gépek az ember feje felett két emelet magasan húznak el. A repülő elhaladtával az ember még hallja a hajtóművek által megperzselt levegő zaját...